Zivatartípusok

Zivatartípusok

Az egycellás zivatarokat gyakran „popcorn” konvekciónak nevezik. Kicsi, rövid, és viszonylag gyenge viharok, amelyek egy órán belül növekednek, majd gyorsan elhalnak. Általában a nyári délutánok felmelegedése okozza őket. Az egycellás viharok rövid, heves esőzést és villámlást okozhatnak.

Radarkép, amelyen egy squall line rendszer látható

A többcellás vihar egy gyakori, közönséges zivatar, amelyben új feláramlások alakulnak ki az esővel lehűlt levegő (lökésfront) bejáratánál. Az egyes cellák általában 30-60 percig tartanak, míg a rendszer egésze több órán át is eltarthat. A többcellás viharok jégesőt, erős szelet, áradásokat okozhatnak.

A “squall line” egy vonalban elrendezett viharcsoport, amelyet gyakran erős szél és heves esőzésekből álló szélrohamok kísérnek. A squall line általában gyorsan áthalad, mérete akár több száz kilométer hosszú is lehet, de jellemzően csak 15-30 km széles.

A szupercella egy hosszú életű (több mint 1 óra) és erősen szervezett vihar, amely egy felfelé áramló légáramlatból táplálkozik, amely ferde és forgó mozgású légtömeg. Ez a forgó, felfelé áramló légáramlat 15-20 kilométer átmérőjű is lehet, s akár 15 000 méterre is felnyúlhat. A tudósok ezt a forgást mezociklonnak nevezik, amikor Doppler radarral észlelik.

Egy szupercella ábrája:

A szupercellás viharban található néhány jellemző sajátosság. Minden vihar más, és nem minden vihar mutatja a klasszikus szupercella összes jellemzőjét.

A „bow echo” egy squall line jellegzetes képét mutatja, amely „kihajlik”, amikor a szél a vonal mögé esik, és a cirkuláció mindkét végén kialakul. Az erősen kanyargó visszhang erős szelekre utalhat a vonal közepén, ahol a viharok a leggyorsabban haladnak előre. Gyakran a “bow echo” északi oldala válik dominánssá az idő múlásával, fokozatosan vessző alakú viharkomplexummá alakulva.

Radarkép az “bow echo”-ról

A mezoskálájú konvektív rendszer (MCS) zivatarok gyűjteménye, amelyek rendszerként működnek. Az MCS az egész országra kiterjedhet, és több mint 12 órán át tarthat. A radaron ezek a rendszerek folytonos vonalként, szaggatott vonalként, vagy cellacsoportként jelenhetnek meg. Ez a kifejezés a következő vihartípusok bármelyikét magában foglalhatja:

Mezoskálájú konvektív komplexum (MCC) – Az MCC egy bizonyos típusú MCS, egy nagy, kör alakú, hosszú élettartamú zápor- és zivatarcsoport, amelyet műholdak azonosítanak. Gyakran más vihartípusokból alakul ki a késő esti és kora reggeli órákban. Az MCC-k szintén az egész országot lefedheti.

Mezoskálájú konvektív örvény (MCV) – Egy alacsony nyomású központ az MCS-en belül, amely a szeleket körkörös mintázatba, vagy örvénybe húzza. A mindössze 30-60 km széles és 1-5 km mély maggal rendelkező MCV-ket gyakran figyelmen kívül hagyják a standard időjárás-elemzésekben. Az MCV azonban önálló életre kelhet és akár 12 órán át is fennmaradhat, miután a MCS, ami létrehozta, eloszlott. Ez az árva MCV néha a következő zivatarkitörés magjává válik.

Hosszú életű, hidegfrontos szélviharok, amely gyorsan mozgó záporok vagy zivatarok sávjával jár. A viharos szél jellemzően egy irányba mutat, és viszonylag egyenes vonal mentén épül fel.